Ismét egy bejegyzés, az előző jó régen volt.
Megelégeltem, hogy a fotófeldolgozásra szánt gép volt az adattára a filmeknek, így kicsit továbbgondoltam a házimozim kiterjesztését.
Az eredmény egy NAS lett, ami a számítógép bekapcsolása nélkül látja el az adattár feladatát a belső hálózaton keresztül. Hosszas keresgélés után - kiakadva a márkás Synology árak után - rátaláltam egy olcsó, de jó szerverre, a HP Proliant N36L microserverre. Egy gond van vele: gyárilag szoftver nélkül érkezik, de 4HDD-t képes fogadni, a hasonló Synology DS411-es 3x annyiba kerül.
Azt hiszem az árkülönbség magáért beszél, és megér némi küzdelmet a megfelelő beállítás.
A terv része volt egy nagyobb kapacitású tárhely elkészítése a filmjeim és zenéim számára, a lehető legbiztonságosabb megoldásban. Sajnos tökéletes biztonságot nem ad a megoldásom, de a semminél több, és jelentős felárral sem jár.
A RAID5 talán sokak számára ismerős lehet. Gyakorlatilag ezt vettem alapul, de jobb megoldásban, aminek a neve RAIDZ. Ez SUN által fejlesztett ZFS filerendszeren alapul, működésében hasonló, mint a RAID5, de biztonságosabb nála, mert a RAID5 a rendelkezésreállást ugyan biztosítja, de az adatok konzisztenciáját már nem (pl. egy esetleges áramszünet esetén). 4 lemezes tömböt képzeltem el, ehhez 4x2TB-os HDD-t vettem. A nyers kapacitás 1,8TB (marketinget leszámolva :D), RAIDZ-be fűzve egyetlen 5310GB tömb lett belőle, amely 1 merevlemez meghibásodása ellen védett a 4-ből, tehát megmaradnak az adatok, ha az egyik el is romlik.
A nyers sebességek magukért beszélnek: 83MB/s írás és 252MB/s olvasás, szerveren belül mérve. Ebből kb. 65-70MB/s elérhető gigabites hálózaton, ami jónak mondható, kellően gyors adatmozgatást tesz lehetővé :)
Így meg lett a tárhely a filmeknek, amire már nagy szükség volt, de ez magában kevés, meg is kell jeleníteni valahogy a plazma-TV-n.
Nemrég vettem egy Popcorn Hour A-210-es médialejátszót, ami nagyon jó kis gép, gyönyörű képpel, belső merevlemezhellyel és sok szolgáltatással (pl. a távirányítónak saját világítása van). Egyetlen egy dolog volt, amivel nem voltam megelégedve: ha már van NAS és a médialejátszó képes zenét lejátszani, akkor ezt ki is kellene használni. Viszont az A-210-esnek nincs saját kijelzője, tehát a zenehallgatáshoz is be kell kapcsolni a TV-t, márpedig ez nem éppen felhasználóbarát megoldás.
Így az A-210 lecserélése mellett döntöttem. A választásom a Dune Smart D1-re esett. A két egység tudásra tökéletesen megegyezik, csak a Dune-nek van kijelzője.
Mivel még csak ma érkezett meg, a hosszabb tesztelés még várat magára, de egyelőre pozitívak a tapasztalatok vele...
